Elkezdtem olvasni a Beszélgetések Istennel c. könyvet. Talán ez adta az inspirációt ahhoz, hogy ilyen formában öntsem ki a szívem-lelkem. Arra gondoltam, hogy amikor időm engedi, papírra vetem a gondolataimat, megnézegetem az érzéseket… mindent, ami jön. Palya Bea automatikus írásnak nevezte el a folyamatot, ami előhúzza a kreatív energiákat…
fotó: Marjai János/24.hu
Egy fárasztó nap végén, pár perccel éjfél előtt ébredtem (altatás után gyakran van ez így). Nem voltam teljesen jól a bőrömben, ezért fogtam magam és írni kezdtem. Próbáltam összefoglalni, hogyan érzem magam. Ezek a gondolatok kerültek a papírra:
“Fáradt vagyok. Zita nehézkesen aludt el, és én is sokat forgolódtam mellette. Zavart az, hogy nem volt felépítve a holnapi előadásom tematikája, vegyes érzések töltenek el akkor is, ha a májusi klubest szervezésére gondolok. Istenem! Szeretnék már fix helyszínt ismerni, pontos időponttal. Tudom, hogy ez az én utam, de néha hatalmasnak tűnnek az akadályok. Azt érzem, mintha folyna szét az egész. Az elhatározásom, az álmom, hogy ezt a csodás nőt elhívjam beszélgetni. Kérek hozzá áldást és türelmet.”
És eddig jutottam az írásban, mert a lányom felébredt. Becsuktam a naplómat és elmentünk aludni…
Hogy mi történt másnap, az egészen érdekes volt. Másnap este újra olvastam a sorokat. Elolvastam, s arra kellett rájönnöm, hogy rögtön másnap megkaptam Istentől a választ. Kaptam türelmet, útmutatást, s egy olyan pozitív helyzetet, hogy egyértelmű volt számomra, ez bizony A válasz.
Hatalmas boldogsággal töltött el. Hihetetlen, milyen gyorsan megérkezett a visszajelzés!
Veled is történt már hasonló? Mikor tudtad, hogy a szándékod tiszta, mégis napokig nem találtad a megoldást a hogyan-ra?
Folytattam az írást, s kiváncsian várom a tapasztalásokat…
Fotók forrása: Neald D. Walsch oldala, google
katkaliska.wordpress.com 